Fotós időkapu az 1840-es évekbe
2019. december 06. írta: automaton_aliza

Fotós időkapu az 1840-es évekbe

  Ahogy a Cofidis-gyerek mondja... "Tessék jönni" Száznyolcvan-százhetven esztendő időszakadékának átugrása következik.

 Az 1840-es évek világába csakis a korabeli fényképek alapján nyerhetünk bepillantást. Ez a fotográfia második évtizede - ha leszámítjuk a húszas évek végének Niépce-féle próbálkozásait -, amelyben az eljárások még mindig gyerekcipőben jártak. 

 A női és férfi öltözködés történetének forrásai még mindig inkább a korabeli leírások és ábrázolások vagy szabásminták. Ugyanakkor nem elfelejtendő a fényképezés művészete, ami a legobjektívebben hozza közelebb hozzád ezt az időszakot. Igaz fekete-fehéren, de a szemedbe nézve, szinte megszólítva régen halott emberek által, akik szinte csak ennyi nyomot hagytak maguk után...

talbot01.jpg

 

William Henry Fox Talbot. A korszak egyik nagy fotós úttörője fényképezte a fentebb látható fotográfiát, ami hiába kellő líraisággal megáldott, annyira nem ismert képe, hogy még a Google-kereső sem tud vele mit kezdeni. Egyébként az online The William Henry Fox Talbot Catalogue Raisonné-ban fellelhető, amit minden dilettáns régi fotómániásnak csak ajánlani tudok. Szerintem ez Talbot egyik legszebb alkotása, a maga homályosságával, a hölgy lesütött szemével, az arc köré tudatosan nem biztos, hogy odakomponált hajpánttal és persze a sejtelmes Mona Lisa-szerű mosollyal.

Magáról erről a bizonyos kalotípiáról - vagy talbotípiáról - nem sokat tudni, mint általában a korabeli kalotípiák nagy részéről. (A kalotípia egyébként a későbbi negatív-pozitív eljárások őse) Talán Talbot rokonát vagy ismerősét ábrázolja. Az öv használata viszonylag érdekes, mert még az 1830-as éveket idézi. Ahogy a felsőrész könyök alatti ujjrészének puffossága is arra enged következtetni, hogy ez a portré vagy a 30-as évek végén vagy a 40-es évek legelején került megörökítésre. A ruha szabása is fejtörésre adhat okot. Első ránézésre olyan, mintha egy hatalmas kendőt kötött volna még a gallér alá, fichuszerűen, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a ruha felsőrésze ilyen átlapolós fajta.

 

talbot05.jpg

Egy másik hölgy. A kép alkotója szintén William Henry Fox Talbot. Ő már nem süti le a szemét, hanem kíváncsian a kamerába bámul. A pillanatnyi portrék nehézségét akkoriban az expozíció hosszúsága jelentette. Ezért érdekes ez a kép, ami a maga módján szintje pillanatnyinak hat az arckifejezése.

 

talbot06.jpg

Ahogy ő gitározik, valahogy úgy nézhetett ki Déryné is a mandolinjával. Amélina Petit de Billier látható ezen a bájos képen 1842-ből, aki a Talbot-család közeli barátja volt. Ahogy Talbot és kortársainak képeiből ebből is kellemes, romantikus idill árad. A korból, amikor a nyaralások alatt romos középkori várak maradványainak tövében piknikeztek... Akit komolyabban érdekel Amélina és a Talbot-családról egy könyv is megjelent Amélina and The Talbots at Lacock címmel, mely lényegében a hölgy naplójegyzeteinek gyűjteménye.

Ha pedig már volt egy hangszer, íme egy másik. Ezúttal egy hárfa, melyet a fényképész féltestvére szólaltatott meg, 1842-ben. (Abban az esztendőben, amikor Budapesten letették a Lánchíd alapkövét.)

horatiatalbot.jpg

 

Következzen egy kéz..., amely nem másé volt egykoron, mint William Henry Fox Talboté. Tehát ez konkrétan a fotográfus keze a saját keze munkájaként megörökítve egy esztendővel korábbról.

kez1841.jpg

 

A következő kép érdekessége, hogy a legelső kép lehet, amin kis növésű embert megörökítettek. A fényképen Tom Thumb "tábornok" előadónevet viselő előadóművész látható, aki még gyerekként, feltételezhetően 1844-ben Angliában turnézott. Tom Thumbot Barnum vitte Európába szerepelni. Eredeti neve egyébként Charles Sherwood Stratton volt. A növekedése hat hónapos kora körül lassult le, majd állt meg véglegesen. Mindössze 99 cm magas volt.

tomthumb.jpg

 

A korszak kalotípiával kísérletező úriemberek sorát gyarapítja David Octavius Hill és Robert Adamson, akik közösen álltak neki a fényképezés őskorában megörökíteni a maguk körül értékelt világot.

 

davidoctaviushill.jpg

David Octavius Hill portréja az 1840-es évekből

 

robertadamson.jpgRobert Adamson portréja 1840-es évekből

 

Ők is sok olyan munkát hagytak maguk után, melyek embereket ábrázolnak. Ez az egyik közülük. Egy kedves családi kép hölgyekkel az 1845-ös esztendőből. A kedvenc arcom balról a második. Mintha mosolyogni készülne.

octaviushill.jpg

 

Rendkívüli, ahogy egyes képeken az öltözékek szinte legtöbb részlete kivehető. Nagy kincset érnek az ilyen fényképek azok számára, akik az 1845 körüli ruhákat próbálják rekonstruálni. Egy különlegesen szép öltözék figyelhető meg Isabella Morrison Bellen az alábbi képen olyan részletekkel, mint a zsebóra csiptetője, az ujjak kidolgozása, a hajban egy hosszú csat, ami akár ma is divatos lehetne.

isabellamorrisonbell.jpg

 

Még egy elképesztő estélyi ruha az 1843 és 1848 közötti időszakból. Egyszerűen festői a kompozíció.

 

camerawork_28_04.jpg

 

Miss Kempet, Hill és Adamson több képen is megörökítette. Ebből a kedvencem az a portré, amint a Hamletből Ophéliának öltözött abban a korszakban, amikor a Shakespeare-drámáknak és a középkori témáknak hihetetlen nagy kultusza volt.

misskemp.jpg 

Ahogy a halál-gyász és a történelmi emlékezés iránti érdeklődés is szinte divattá vált. Talán ezért is kedvelték az első fotós úttörők fényképészeti helyszínként az Edinburgh-i Greyfriars Kirkyardot több évszázados barokk és klasszicista mauzóleumaival és sírköveivel. Akik szeretik a régi temetőket, ez egy kötelezően bakancslistás helyszín. Az 1840-es években másképp viszonyultak a halálhoz, mint ma. Nem számított akkora tabunak, szerettek a régi temetőkben sétálni, ihletadónak és felemelőnek érezték a régiek "szellemeit" őrző helyszínek meglátogatását.

greyfriars-churchyard-by-david-octavius-hill.jpg

 

Egy "kis ötórai tea" 1843-ból. A "pillanatot" Henry Fox Talbot rögzítette. Tudni illik azért, hogy itt még nem biztos, hogy arról a bizonyos délutáni teázásról van szó, mivel a vacsora és az ebéd közötti teázási szokás és az ehhez illő "uzsonnázás" nagyjából az 1840-es évektől vált divattá.

teazas.jpg

 

Ha pedig már ez elvileg egy ruhatörténettel foglalkozó blog, álljon itt ez az egyik Hill és Adamson emblematikus képe egy korabeli polgári, városi női viselet hátuljáról 1845-ből. Tüllcsipke vállkendő. Szalma és textil viszonylag egyszerű bonnet. Fehér gallér a nyakban, és apró vízszintes csíkok a ruhán, melynek felső és alsó része egyazon anyagból készült.

hilladamsonfashion.jpg

 

Már egy másik öltözék, ami varrásra inspirál, és amelynek elöl fűzése barokkos hatást idéz. A képen a különleges szépségű Elizabeth Rigby - a későbbi Lady Eastlake - látható lesütött szemmel. Szintén Hall és Adamson munkája 1845-ből.

 elizabethrigby.jpg

 

Ismét egy kedves és bájos hölgy, Justine Gallie, már az 1850-es évek hajviseletét elővetítő loknikkal egy könnyű, nyári, virágos ruhában:

justingalle.jpg

Divat volt a kockás-virágos is. A Bonnet-n belül művirágok. Az egyik fontos részlet egy napernyő, amire azért volt szüksége a előkelőbb hölgyeknek, hogy a bőrük kellően fehér maradjon, ellenben a kétkezi munkásokkal. Kontrasztként Mrs. Kinloch alatt álljon egy kép túlbarnult, korabeli skót halászokról.

mrskinloch.jpg

 

Itt pedig a halászok. Az izgalmas a képen a háromféle fejfedő. A cilinder akkoriban nem tartozott még feltétlenül ünnepi viseletnek, mindennaposnak számított. A nadrág valószínűleg vastag vászon, amely nagyban emlékeztet a mai farmerra esése és a képen gyűrődései alapján.

800px-fishermen_ashore_by_robert_adamson.jpg

 

A skót halászokon kívül a halászasszonyokat is megörökítették, hagyományos öltözékükben:

fisherwomen.jpg

 

A korabeli férfidivat mindennapi lezserségét érzékelteti a következő kép, mely Calvert Richard Jones - walesi festő, matematikus és fényképész - kalotípiája. 

calvertjones.jpg

 

Szintén Calvert Richard Jones fényképe egy ülő férfiról, talán egy kertészről:

kertesz.jpg

 

Szó volt már ötórai teázásról, temetői sétákról, halászásról, zenélésről, álljon itt egy korabeli tollaslabda sportkép is 1843-ban. A felső csíkos dzsörzé pulóver lehetett, az alsó egy derékig érő nadrág.

tennis.jpg 

 

És végül, de nem utolsósorban álljon itt néhány nem kalotípia a korszakból.

 

nancy_southworth_hawes.jpg

 Nancy Southworth Hawes talán egy stílusos lovaglóruhában az 1840-es évek végéről (fénykép: Southworth & Hawes)

 

anyaeslany.jpg

Anya és lánya az 1840-es években az USA-ból. (forrás: www.capitolgallery.com)

 

1849.jpg

Hermann Carl Eduard Biewend: hölgyportré 1849-ből. 

 

par1840bol.jpg

Egy pár téli öltözékben az 1840-es évekből

 

 ismeretlen1840.jpgIsmeretlen eredetű fénykép, hölgy kutyával 1840 körül

 

robertbiewend.jpg

Hermann Carl Eduard Biewend: Robert Biewend-et ábrázoló 1846-ból készült dagerrotípia.

 

662px-horn_wilhelm_die_frau_eines_advokaten_aus_linz_zeno_fotografie.jpg

Wilhelm Horn: Egy hölgy protréja Linzből (1849)

 

ed0d4f43b4b2ddb0e6706612ebe22965.jpg

Egy 1840-es években készült dagerrotípia másolata.

 

portraits_of_people_in_the_1840s_20.jpg

Egy édesanya gyermekével az 1840-es évekből

 

portraits_of_people_in_the_1840s_24.jpg

Egy menyasszony, akire még nem volt hatással a fehér menyasszonyi ruha megjelenése 1840 körül.

 

needlework.jpg

Hermann Carl Eduard Biewend: Helene Biewend and Emilie Fromke 1846-ban

 

Képek forrása:

Photogravure

The William Henry Fox Talbot Catalogue Raisonné

 

Saját gyűjtés:

Old photo portraits

A bejegyzés trackback címe:

https://antiquefashioncompany.blog.hu/api/trackback/id/tr6214266563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2019.12.07. 21:48:55

Jó válogatás. 1-2 képet fényképnek nevezel, de eredetileg – mivel akkor még ez a szó nem létezett – dagerrotípiák.

automaton_aliza · http://antiquefashioncompany.blog.hu/ 2019.12.26. 22:50:19

@Fotósképző: azt a terminologiát alkalmazom, amely a Wikipedián is olvasható. hu.m.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9nyk%C3%A9p E szerint már a dagerrotípia is az volt.
Niépce első ránk maradt próbálkozását is több szakirodalomban az "első fénykép" névvel illetik, így úgy gondolom, nem használtam hibásan.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2019.12.26. 23:01:07

@automaton_aliza: Nyugodtan nevezd fényképnek, egy blogon ez gyakorlatilag mindegy, úgysem szakemberek olvassák (csak). Csak egy történelmi tényre hívtam fel a figyelmet, azaz amikor a dagerrotípia megszületett, akkor ezt a feltalálójáról, Daguerre-ről dagerrotípiának nevezték el. A fénykép szó a magyarban később került elő, tehát ezt a maga korában nem alkalmazhatták a dagerrotípiára.
A Wikipédiát meg nem vedd komolyan, ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek. ;)

"A ’fénykép’ a negatív/pozitív eljárások pozitív kópiája; angol megfelelője: ’Print’, nem pedig ’Photography’. Ezért helytelen, hogy magyarul a direkt pozitív technikákat, például a dagerrotípiát is sokan fényképnek mondják, illetve – másfelől – hogy a fordításokban a ’Print’ szót úgy fordítják: (le)nyomat. "

Link: www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=6&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwiqkOXHptTmAhWNlosKHbZcDkoQFjAFegQIAxAC&url=https%3A%2F%2Fwww.tankonyvtar.hu%2Fen%2Ftartalom%2Ftamop425%2F0052_2A_fotoelmelet1%2F02_fogalmak.pdf&usg=AOvVaw0LGYaTGgrw1KIq0A2JwdCd

Ez is érdekes: maimanohaz.blog.hu/2015/08/29/a_foto_szo_elterjedese_a_magyar_nyelvben

"Amit biztos állíthatunk, hogy a fotográfia (photography) szót 1839. február 17-én két saját negatívjára is ráírta, valamint Talbotnak is ír erről ugyanazon év február 28-án. (De a szó születésének dátumaként február 11 és 13 is szerepel a fotótörténeti írásokban). A szó a görög fotosz (fény) és a graphé (rajzolni) összevonásából alkotott kifejezés (drawing with light)."